Heti reflexió /2
Kötelező pihenés, playlist, könyv, pizza, feltétlen bizalom
Kapcsolatom a kötelező pihenéssel
A hosszú hétvégéket egy ideje nem szeretem. Egyrészt azért, mert túlságosan kizökkent a hétköznapokból, másrészt azért, mert a harmadik napon már halálra unom magam. Vagyis ez utóbbi így nem biztos, hogy teljesen igaz. Inkább azt érzem, hogy már ideje lenne foglalkozni a céggel és az ügyfelekkel és ahelyett, hogy bringáznék, lógatnám a lábam emaileket írok.
Az az igazság, hogy néhány éve nincs szükségem a hosszú hétvégékre, mert hétközben is mindig jut időm mindenre, amit csinálni szeretnék és nem érzem azt, mint régen alkalmazottként, hogy túl vagyok hajtva és az egyetlen dolog, amit várok az a délután 4 óra vagy a hétvége. Ennek vége szakadt, amikor utoljára felmondtam és vállalkozó lettem.
Viszont ez a 4 napos hétvége a húsvéttal most mégis más volt. Hosszú idő óta most először történt meg, hogy 4 napig nem nyitottam ki az email fiókomat és a céges belső chat is végig zárva volt. 8 év után most először úgy éreztem, hogy jól esik kicsit kiszakadni gondolatilag is a munkából. Családi programoztunk, pihentünk, ettünk, edzettem. Tényleg fantasztikus volt.
‘25 playlist
Az őszi hangulatú idő azért vissza-vissza tért a héten, de nem adom fel a 25-ös tavasz/nyári hangulatú playlist építgetését. Beteszem ide, amit eddig összeszedtem idénre. Még nem olyan hosszú a lista, de ha bármivel kiegészítenéd írd meg kommentben, éhezek az új muzsikákra!
Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy a Shazam listámban van vagy 150 szám, amit még nem mentettem el. Lehet, hogy ezekkel fogom folytatni.
Túl kevés papír
Az utóbbi 2-3 hónapban szinte semennyi nem olvastam néhány magazin és újság kivételével. Semmi tartalmas, mély vagy szórakoztató irodalom nem került a kezeim közé. Tegnap előtt elsétáltam egy könyvesbolt előtt és csillapíthatatlan vágyat éreztem, hogy könyvet vásároljak. Úgy éreztem muszáj olvasnom valamit, mert elsorvad az agyam. De ellenálltam, mert tudtam, hogy otthon még van legalább 3-4 olyan könyv, ami érdekel, de nem kezdtem el. Hazaérve az első dolgom volt, hogy felkutassam azt, ami már régóta megvan, de méltatlanul elfeledtem. Az motivációt az erősítettem, hogy rég nem látott barátom a hétvégén említette, hogy ezt olvassa és mennyire jó.
És tényleg. Ajánlom.
Pizza őrület
Ha valaki arra kötelezne, hogy válasszak egy ételt, amit mostantól életem végig ennem kell, akkor habozás nélkül rávágnám, hogy pizza aztán imádkoznék, hogy örökké éljek.
Nagy reményekkel vártam a villányi szőlőhegyek lankáin megbúvó pizzériának a megnyitóját. Jópofa név, mesés környezet, Villány. Amúgy is imádom a szőlőhegyek között kialakított fogadókat, éttermeket. Teljes nyugalom, madárcsicsergés, popmás kilátás, fergeteges borok. Mondjuk annyira meleg volt, hogy most épp egy hideg sört kívántam inkább.
2008-ban a hawaii ment dupla sajttal és ez volt a pizzázás csúcsa és Fifa meccs között. Ma már jobban értékelem a nápolyi vagy római stílusú pizzát San Marzano szósszal minimális feltéttel és bivalymozzarellával.
Ez a szegény pizza csak egy wannabe nápolyi, valami gyengécske házi paradicsom szósszal és egy kevéske sajttal. Sajnálattal konstatáltam, hogy nem érte meg az 1 óra várakozás. 10/3,5. De környezet kárpótolt.
Feltétlen bizalom
Szerdán 12:30 körül végeztem az edzéssel, majd a piac felé kanyarodtam, hogy bezsákoljak egy kis arany kiwit és lajosmizsei epret. Céltudatosan mission completed, amikor észrevettem, hogy az egyik standnál egy kedves néni valami elképesztően gyönyörű tulipánokat árul, de vagy 100 db-ot mindenféle színben.
Azt mondta szerinte a sárgát vigyem, mert az a legtartósabb. Szempillantás alatt kiválasztottam egy csokrot és már húztam is előre a telefonomat, hogy csippantsa le. Csak azt nem vettem figyelembe, hogy ez még az övtáskás része a piacnak és itt nincs ilyen modern technika. Mondom akkor ne tessék haragudni, de nem tudom megvenni, mert nincs nálam készpénz és visszatettem a csokrot a többi közé.
Ugyan már! Vigye el a csokrot a kedvesének, hadd örüljön, a pénzt meg majd behozza valamikor, de az se baj, ha nem.
Szabadkoztam, hogy nem tudom mikor járok erre újra és amúgy sem szeretek tartozni. De a néni addig erősködött, amíg végül csak elfogadtam a tulipánokat. El sem hittem, hogy valaki még ennyire megbízik egy vadidegenben. Oké, 1000 Ft nem a világ pénze, de érted…
Végül az autóban sikerült összekaparnom a kocsimásosára félretett aprókból a csokor árát. Ez a gesztus pedig nem csak a napomat, de egész hetemet meghatározta. Igyekszem ezt a bizalmat és kedvességet magamban hordozni napról napra.
😍😍😍🌷