A címben szándékosan írtam külön. Néha van, hogy elgondolkodok egyes szavak jelentésén, eredetén. Megpróbálom kitalálni mit is jelentenek valójában, hogyan alakultak ki. Megnézem a pontos angol megfelelőjüket és azoknak a jelentését, leírását. Aztán addig mondogatom magamban vagy hangosan, amíg el nem veszíti az értelmét.
Helló, ha új vagy itt üdvözöllek, örülök, hogy benéztél. Ha pedig visszajáró tag vagy, köszi a töretlen bizalmat. Ez itt egy olyan ember blogja, aki 28 évesen döntött úgy, hogy vállalkozó lesz. Ennek már lassan 9 éve. Ez idő alatt sok mélységet és magasságot megéltem. Az írásaimban nem csak vállalkozással, hanem minden, a vállalkozói életformához számomra szorosan és kevésbé szorosan hozzátartozó témáról, gondolatokról olvashatsz.
Tegnap beszélgettem valakivel, aki többek között azt kérdezte, hogy mi a célom?
Visszakérdeztem, hogy mivel kapcsolatban érti ezt? Vállalkozás, család, edzés, élet?
Azt mondta csak úgy, általánosságban. Mi a célom, mit akarok elérni?
Eszmefuttatás és önreflexió egy közelmúltbeli beszélgetés kapcsán.
Tartalom
Itt és most
Célok fajtáji és természete
Napi kis trükkök
Hogyan csináld
Most történt velem
A válaszon komolyan el kellett gondolkodnom, mert ezt a kérdést így, ebben a formában még soha nem tették fel nekem. Aztán volt egy mind blown pillanatom. Ilyen: 🤯
Hát persze!
EZ! Ez itt és most a célom. Pont ez, pont így.
Az egyik legnagyobb közhely, de talán épp azért, mert annyira igaz: az út a cél. Annyira fejbe vágott, hogy gyorsan fel is írtam a naplómba.
Pont ez volt a célom, amikor -mondjuk úgy- felnőtt lettem. Törvények szerint ez Magyarországon 18, az USA-ban 21 éves kortól következik be, de világos, hogy biológiailag, mentálisan ez minden embernél más.
Nálam nem tudom pontosan mikor jött el. Sőt abban sem vagyok biztos, hogy ez kifejezetten csak egyszer történik meg. Úgy gondolom az ember több ponton, több aspektusból is válhat “felnőtté”.
Például, amikor érettebben kezdtem gondolkodni a párkapcsolatokról, az sokkal később következett be, mint amikor a munkához, pénztermeléshez kapcsolódó érettségem megszületett. Ami pedig előbb volt, mint a pénzügyekhez és a hosszabb távú tervezéshez történő felnövésem.
És ezeken kívül is van még egy csomó oldala az életnek, amihez szerintem fel kell nőni. Gyerekvállalás, konfliktusok kezelése, szülő-gyerek kapcsolat rendezése stb.
Na jól elkanyarodtam… Szóval, amikor ezen a téren felnőttem, akkor nem konkrétan ez, de valami ehhez hasonlító életstílus volt a célom.
legyen saját vállalkozásom
senki ne mondja meg, mit csináljak
ne legyek helyhez kötve
ne kelljen inget húznom minden nap
És persze vannak konkrét célok is az életben, mint amikor olyan dolgokat tűzöl ki, hogy legyen 1.000.000 Ft spórolt pénzed, megvedd az álomautódat, eljuss Mauritiusra stb. De vannak azok is, amiket feljebb írtam. Ezek talán kevésbé egzakt dolgok és nem egy konkrét történéshez köthetőek, hanem olyan életmódbeli dolgok, amik a mindennapok részét képezik.
És ez itt a kulcs gondolat: a mindennapok részét képezik.
Egy autó megvásárlása, az áhított pénzösszeg megszerzése örömet okozhat, de csak rövid ideig. Az életmódbeli célok elérése, megvalósítása viszont magában hordozza annak a lehetőségét, hogy folyamatosan örömet okozzon. Minden nap.
Viszont bennük van a megszokás veszélye is.
És akkor visszatérünk a mostani cikk kezdeti gondolatához. Az itt és most volt a célom. Fenti négyes listáról mindegyiket kipipálhatom már évek óta, de annyira hozzá szoktam, hogy szinte már észre sem veszem. Ezért tudatosan emlékeztetnem kell rá magamat.
A bevezető párbeszéd kapcsán most megint rádöbbentem, hogy sokszor (nagyon sokszor) mennyiszer nem vagyok jelen. Nyilván ezt nem is lehet non-stop csinálni, mert az ember gondolkozó lény és a gondolkodással együtt jár, hogy eszünkbe jut a múlt, a jövő, különböző problémák, megoldások és egyebek.
Buda László - Mit üzen az életed című könyvében olvastam egy nagyon jó idézetet: Nem arra gondolok, amire akarok, hanem arra, ami eszembe jut.
Valóban! Legtöbbször nem mi irányítjuk a saját gondolatainkat, hanem azok irányítanak minket.
Viszont a napomban vannak olyan időszakok, amikor bátran elfelejthetném a múltat és a jövőt is, és csak élhetnék a jelenben, adhatnék hálát, lehetnék büszke magamra, átvehetném az irányítást a gondolataim felett. Az egyik ilyen a reggeli kutyasétáltatás. Szándékosan nem viszek telefont, mert ha nálam van, akkor podcastet hallgatok, értesítés jön vagy fotókat készítek.
Így lehetőségem van alaposan körülnézni. Megnézni minden sarkot, fűszálat és háztetőt. Meg tudom hallani minden madár csiripelését. Figyelni tudok rá, hogy a vállaimat háta húzva, egyenes háttal járjak. Tudom irányítani a saját gondolataimat és fel tudom sorolni magamban azt a fenti 4 célt, amit már elértem és hálát adhatok, amiért itt lehetek ebben a formában.
A szintén közhelyessé vált “adj hálát” jelenségről a saját megélésemmel már korábban írtam a Kedvtelen reggelek-ben. Ajánlom, ha szoktad azt tapasztalni, hogy ok nélkül vagy enervált.
És ja, talán furán hangzik, de magamban és hangosan is többször elmondom, hogy milyen jó, hogy ez megadatott.
Amikor ezt írom épp Amerikában vagyunk, és Flóra rendszeresen csinálja azt, hogy random a semmiből hangosan kimondja: “Szerelem! Itt vagyunk”.
Ez mindig egy jó emlékeztető arra, hogy ja, tényleg basszus! Itt vagyunk! Ez a két-három szó úgy vissza tud rántani a jelenbe, mint egy fordított katapult. Éljük meg a pillanatokat, ne legyünk frusztráltak amiért dugó van, amiért valaki nem fizeti ki a számláját határidőre, esetleg késik a csomag, amit rendeltünk.
De nem csak itt, Magyarországon is rendszeresen hangosan emlékeztetjük magunkat és a másikat is arra, hogy miért lehetünk hálásak.
Pl.:
De jó, hogy most beülhetünk ebbe az autóba és nem busszal kell hazahoznunk a bevásárlást.
De jó, hogy van egy kertünk, ahol nyírhatjuk a füvet és nem egy társasház 4. emeletén lakunk.
De jó, hogy békés országban élünk.
stb.
De fontos, hogy ez ne úgy működjön, hogy mindig, minden áron magunkra erőltetjük ez a “stay positive” mentalitást. Így olyanok leszünk, mint Hide The Pain Harold.
A komoly és mély érzelmeket, fájdalmakat meg kell élni. Ezek a mindennapi iránymutatások vagy mini hála adások -kinek hogy tetszik- inkább a lényegtelen bosszúságok ellensúlyozására alkalmas kis trükkök.
Ez a két komponensű elmetrükk, amiben a hála és a jelen lét találkozik nem tartható fenn hosszú ideig, de az én tapasztalatom az, hogy a hatása viszont órákon át is tud tartani.
Van végtelenül egyszerű gyakorlat, amit bárhol bármikor lehet csinálni. A lényege az, hogy megpróbálsz maximálisan kapcsolódni a környezeteddel. Ha ülsz a metrón, ha sétálsz a parkban, ha futsz a gépen, ha vezetsz megpróbálod érezni a testeden a ruha érintését, az autóban a kormány anyagát, a lábadon a cipő szorítását, megtapintva az ülés huzatának anyagát.
Múlt héten volt egy hosszabb munkanapom, amikor már idáig voltam (most a kezemmel mutatom a fejem felett a vonalat, hogy meddig) levelekkel és értesítésekkel, ezért kikapcsoltam mindent, és csak ültem egy helyben a teraszon. Ez egy másik technika. Nem csináltam semmit, csak ültem és néztem magam előtt a kertet, megfigyeltem a környezetemet. Arra voltam kíváncsi, hogy 20-25 perc alatt milyen gondolataim támadnak.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, de egyszer csak bevillant egy vállalkozásötlet a semmiből. A túlingerelt világban, a lassú élet és a figyelem összpontosítása meghálálja magát.
Majd írd meg, ha kaptál egy kis inspirációt az írásból, kíváncsi vagyok hogyan hatott rád.
Ölelés,
